RSS csatorna

Ha megkérdeznéd

“Most jut eszembe, hogy mesélt rólad anno, de akkor még nem tudtam, hogy fogunk találkozni. Azt mondta, hogy megismert egy lányt, aki a lelki társa. Hogy ennek a lánynak gyönyörű a lelke. Pár napja jutott eszembe, hogy te vagy az a lány, akire azt mondta, hogy gyönyörű a lelke.”

azt mondanám, hogy igen, dühös vagyok, pedig nincsen sok okom rá. Nem voltál tökéletesen korrekt, de sokaknak ez egyszerűen nem szokása. Nem értelek, de nem ez az első eset. Többet gondoltam ebbe és többet gondoltam rólad, de ismét tévedtem. Ettől még nem az én értékem csökkent-és szükségszerűen még a tiéd se.
Kávéscsészék, sörös és boros poharak mellett tanultam meg embereket megismerni és közben tökéletesen elfelejtettem mindent, amit tanultam. Becsuktam az információ csatornákat, noha átütött egy jel-és elfelejtettem, hogy ki vagyok igazából.
Ha a reklámra gondolsz, meg a dologra, amibe bele akarsz nőni vagy formálódni, néha elfelejted mindazt, ami már megvan, egyszerűen, mert eddig pont azokat a dolgokat nem értékelte senki. Ebben a csodálatos sokszínűségben pedig nem csoda, hogy ami neked az élet, az másnak egy legyintés és nyilván sokkal kevesebben vannak, akik ugyan úgy élnek-halnak a lovaglásért, akik nem bánják, ha a cica bemászik az ágyba, akik írnak, rajzolnak, festenek, ismerik a Balaton körüli vadak lelki életét, vagy jelent számukra valamit a box, esetleg tájékozottak a pszichológia területén. És amikor már nem csak valami éppen divatos dologba akarod magad berángatni, hogy megfelelj a srácnak, akivel nincsen bennetek közel semmi közös-azon kívül, hogy szerinte neked gyönyörű, kisbaba lelked van-akkor rájössz, hogy valójában túl azon, aminek én még csak most fogok neki és ők már benne vannak öt éve-öt év múlva valószínűleg én is ugyan ott fogok tartani, ahol ők, csak közben ettől még meglesz nekem mindaz is, ami nekik nincs-és pont ugyan így nem fogunk klappolni, mint most.
Mert bár néha elképzelhetetlennek tűnik, néha mégis megmutatkozik, hogy vannak bizony emberek, akik ott ülnek veled szemben és te érdekled őket, és most és elcsodálkoznak, hogy hű, meg ha és mindez nem jelent semmi többet, mint azt, amit a sértődős fiúnak is mondtam egy hete: ez nem verseny, ez csak egy összeillesztős játék.
És semelyik darabka nem tehet a nem passzolásról. Nem oda való, hanem máshol van meg a helye. És ha lekötnénk ide, hiányozna onnan. Ez minden. Így aztán azt hiszem érdemes kinyílt tenyérrel közlekedni és minden pillangót fogadni, de el is engedni könnyedén. Aki visszajön visszajön, aki maradni akar, marad, aki menni, az megy. A tenyerünk nyitva, a pillangók, ahogyan az élet maga is szépek és nincsen köztük jelentős különbség, hiszen mindannyian pillangók-mindannyian különlegesek. Aztán az meg feltűnő lesz, mikor valami nagyon illik.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: